Életfa. Gyermekversek. Budapest, Móra, 1983.
Életfa
Ezüstfenyő
Vörösfenyő
Májusfa
Jegenye
Eperfa
Tiszafa
Diófa
Életfa
Tölgyfa
Fölszállott a páva
Páva
Galamb
Fecske
Rigó
Pacsirta
Gólya
Vörösbegy
Hazám hazám édes párom
hazaérünk egy fûszálon
kerek a föld végtelen
végtelen a szerelem
hazája hegy nem fél vihartól
hóharmatban fagyos földre gondol
forrásig nyúlik gyökere
énekesmadárral kitelel
erdőben él nem magányos
mindig éber sosem álmos
páros galamb rája száll
talpig vörös örömben áll
a leányok kapujában
áll a tavasz májusfával
piros tojás virít rajta
mi meg táncolunk alatta
sudármagas a jegenye
akinek van kis szekere
le az úton kocsiút
jegenyék közt hazajut
EPERFA
házunk előtt eperfa
hárman állunk alatta
három a tánc járd ki most
járd ki rózsám hamarost!
járj egyenesen élj egyenesen
mint ez a tornyos tiszafa
állj ki a nap alá
májusban!
diófának három ága
minden ágán egy madárka
minden ága földre hajlik
minden madár égen lakik
égig ér az életfa
kilenc szarvas alatta
ágán tizenkét madár
földön jár és égen jár
Ezeréves a tölgy neve
európai a levele
egyenes derékkal jár
szépen szóló rigót vár!
Fölszállott a páva
vármegyeházára
sok szegénylegénynek
szabadulására
páros páva büszkén sétál
arra megy el minden szép lány
arra megyen szegénylegény
rózsát lépjen amíg csak él!
galamb galamb békegalamb
tárd ki tárd ki két szárnyadat!
jöjj el béke-olaj ággal
jöjj el virággal napsugárral!
eresz alatt füstifecske
fészkéből csak ki ne esne!
fészkében a fiókája
fiókáján fecske szárnya
fenyőrigó fenyőrigó
kell-e dió? kell-e dió?
nekem te kellesz te rigó
fenyőrigó fenyőrigó!
amíg szántunk amíg vetünk
pacsirtamadár felettünk
gyönyörûséges éneke
szántóvetőnek kenyere
kéményünkön gólyafészek
immár senkitől sem félek
hosszúlábú gólyamadár
de szépen jár de szépen száll!
erdők bokrok kis lakója
lágy éneke alkonyóra
lágy éneke altasson
árva szíved megnyugtasson!
