1934. október 10-én született Makón. Édesapja ekkortájt takarékpénztári igazgató, később könyvelő. Édesanyja frissen érettségizett.
1941-ben édesapját kiteszik állásából, a család szétszóródik. Nagyanyja neveli Budapesten, majd különböző családtagok fogadják be.
1946 táján a Szilágyságba kerül, ahová édesanyja időközben férjhez ment.
1952 – Zilahon érettségizik, az egykori Wesselényi Kollégium mellett működő Tanítóképzőben.
1952–53-ban a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola diákja Kolozsvárott.
1953-ban átiratkozik a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára.
1953 decemberében verse jelenik meg a kolozsvári Utunkban.
1956-ban államvizsgázik, 1957-ig a Napsugár munkatársa.
1957-ben férjhez megy Csiky Gáborhoz, az Előre újságírójához. Bukarestben élnek, Hervay az Ifjúmunkás munkatársaként dolgozik.
1959–1961 között a bukaresti magyar líceum tanára. Újra férjhez megy, Szilágyi Domokoshoz.
1961-ben megszületik fiuk, Szilágyi Attila, a Kobak könyve „főhőse”.
1963-ban megjelenik első verseskötete, a Virág a végtelenben, Méliusz József előszavával.
1963-ban elválik Szilágyi Domokostól.
1964–1966 között a Művelődés belső munkatársa.
1968–1971 között újra az Ifjúmunkásnál dolgozik.
1973-as, Űrlap című kötete elnyeri a Romániai Írók Szövetsége, illetve a KISZ költészeti díját.
1973 és 1976 között hasztalanul próbál lakáscserével Bukarestből Kolozsvárra költözni.
1976-tól Magyarországon él, a Móra Ferenc Könyvkiadó munkatársa. Szeptemberben volt férje, Szilágyi Domokos öngyilkosságot követ el.
1977 márciusában a bukaresti földrengésben meghal fia, Szilágyi Attila. 1978-ban megjelent Kettészelt madár című kötetében Szilágyi Domokosnak és Szilágyi Attilának állít emléket.
1982. július 2-án öngyilkosságot követett el Budapesten. Több búcsúlevelét összetépte. Az egyik, legbővebb változat így hangzik: „Bocsáss meg, Apám, bocsájts meg, férjem, bocsáss meg, fiam. Bocsáss meg, testvérem, bocsáss meg, barátom. Bocsájts meg, szerelmes társam. Ami rád méretik, az méressen rám is. Osztozni akarok a szenvedésedben.” Egy másik, amelyet alá is írt, így: „Bocsánatot kérek mindenekért. Bűnömet az Isten ítélje meg. Hervay Gizella.” Kolozsvárott, a házsongárdi temetőben nyugszik, Szilágyi Domokossal és Szilágyi Attilával közös sírban.